Elkezdődött az Európai Babahordozó hét!
Ennek apropóján elmesélem nektek, hogy Dede születése előtt kirázott a hideg a hordozás gondolatától is #meaculpa
Tisztán emlékszem, már nagyon terhes voltam amikor a kutyafuttatón megkérdezte egy gyakorló anyuka: hogy néztem már magamnak HURCIKABÁTOT?
Én meg, azon túl, hogy fogalmam sem volt miről beszél, csak arra tudtam gondolni, hogy ha még egyszer meghallom ezt a szót, menten felrobbanok #ezvolt
Nem sokkal később megszületett a fiam, aki megállás nélkül sírt. Kétségbeejtő volt. Végső elkeseredésünkben vettünk egy hordozót, amiben -láss csodát- azonnal megnyugodott, ekkor ismerkedtem meg a @liliputilove termékeivel.
Az elmúlt években sok-sok anyukát 'megtérítettem' , azóta ők is lelkesen hordoznak.
Őszintén mondom, végtelen nagy hálát érzek ha erre a márkára gondolok, konkrétan életmentő volt, amikor elkezdtük használni a rugalmas kendőnket. Aztán megintcsak életmentő volt, amikor megszületett Didi, és folyton rohannom kellett a totyogó Dede után. Életmentő volt, amikor egyedül kellett kutyát sétáltatnom (kettőt!) a gyerekekkel. Életmentő volt, amikor a császármetszés után nem esett jól kézben tartani az újszülöttet. Sok ilyen példát tudnék még mondani... Három és fél éve, minden pillanatban része a napjainknak a hordozás, igazi jóban-rosszban kapcsolat ez. Azt, hogy milyen fontos a gyerekeimnek is, akkor értettem meg, amikor a hároméves fiam végtelen szomorúságában (ahogy csak a háromévesek tudnak érezni) megfogta az arcom és azt mondta, hogy 'Soha ne tegyél le, mert én szeretlek!' - akkor felfogtam, hogy neki a hordozás a szeretet kifejezésének a jele.
(A hordozós kabát pedig fantasztikus!!! én szóltam)