Kezeket fel, ki az, aki rajongásig szereti a kovászos uborkát, és ki az, akit a gondolatától is kiráz a hideg? 

Mi az első csoportba tartozunk. Imádjuk minden formában, és zsinórban ez volt a negyedik év, hogy megpróbálkoztunk saját kezűleg elkészíteni. 

Az első két év termése valami botrányosra sikerült. Már nem emlékszem hol, de olvastuk, hogy a jó koviubi titka az, hogy SOKKAL több só kell bele, mint azt gondolnád. Ennyi kellett az amúgy is sóimádó férjemnek, jól megpúpozta az evőkanalakat, aminek meglett az eredménye. Az hagyján, hogy napokig vattát köptünk egyetlen falattól is, de a barátainkat is sikerült megmérgezni a kóstolóval. Mindig jókat főzök, de az akkori sajtsalátám (amibe tettünk abból a remek uborkából) valahogy nem akart elfogyni... ma már tudom miért. 

A tavalyi viszont nagyon jó lett, úgyhogy azt a receptet dolgoztuk tovább, csak a mennyiségeket növeltük meg...tízszeresére. Az az adag ugyanis kevesebb, mint egy hónap alatt elfogyott, kíváncsi vagyok az idei meddig fog tartani. 

Lássuk a lépéseket! 

Hozzávalók: 

• 10 kg kovászolni való uborka 
• 2 fej fokhagyma 
• 4 csokor kapor
• 2 csomag egész bors (én tarkaborsot, és zöldborsot használtam) 
• 12 evőkanál só
• 10 L forralt, lehűtött víz
• 1 kg kovászos kenyér (fehér)
• opcionális: mustármag, chilipaprika

Az elkészítés menete: 

Miután kedvenc zöldségesünknél jól feltankoltunk, neki is állhatunk az elkészítésnek. Nagy szerencsénk volt a múlt heti időjárással, a kovászos uborka ugyanis IMÁDJA a meleget. Nem a napot, a meleget. (Jegyezzétek fel: a ropogós uborka titka, hogy nem a napon rohad látástól vakulásig. Csak megfelelő hőmérséklet kell neki.) 

Kezdjük azzal, hogy  m i n d e n   e g y e s   s z e m e t   alaposan megmosunk, megsikálunk. Szőrös uborka = nem jó uborka. Addig suvickoljuk, amíg tiszta lesz és sima, mint egy babaposi. (Ez a művelet egyik legunalmasabb része.) 

Ezután következik a végek le - illetve bevágása. 

Én úgy szoktam, hogy levágom mindkét végét, majd egy laza ikszet húzok rá a késsel. Nem vágom be túl mélyen, mert akkor nem lesz olyan ropogós és a közepébe is sok lé kerül, amit én nem szeretek. Aki úgy rajong érte, annak szíve joga, vagdossa ahogy tetszik! (Ez volt a művelet második legunalmasabb része.)

Mindeközben érdemes felrakni a vizet, mert szükségünk lesz forralt, és testhőmérsékletűre visszahűtött vízre. Ahány kiló uborkánk van, annyi liter fog kelleni, tehát a mi példánknál maradva: 10kg uborkához 10 liter vizet használtunk.

Eddig problémát okozott a tárolás, na most ezt is megoldottuk, vettünk egy 50 literes műanyag hordót. Legalább nem fog fájni a fejünk, hogy az aromás lé kiforrt a teraszunkon :) 

(Tipp: háztartási boltban szereztük be, és kevesebb, mint 5000 forint volt. Ez befektetés az uborkabizniszünkbe, mert biztos, hogy fogjuk még használni, legalább nem kell bajlódnunk vele a továbbiakban.)

A fokhagymát megpucoljuk és egészben hagyjuk. Ha ezekkel megvagyunk, már nem sok van hátra. 

A felforralt, visszahűtött vízből kiveszünk egy litert, amiben feloldjuk a 12 evőkanál sót. Én tengeri sót, vagy nagyszemű himalája sót szoktam használni. Aki nem szereti a markáns ízeket, annak elég lehet 10 evőkanál is, bár szerintem ez a 12 kanalas verzió A tökéletes ízvilág, így bátorítok mindenkit a kipróbálására. 

A rétegrend a következő: 

első a kapor (előzetesen ezt is megmostuk) 

ezt követi a bors. úgy ahogy van, szórjuk bele az edényünkbe.

erre pakoljuk az uborkákat, csak lazán, ne nyomorítsák meg egymást

rászórjuk a fokhagymát (ezek is nagyon finomak lesznek!)

ha minden stimmel, jöhet a víz (keverjük össze a sós oldatot a maradék 9 literrel) 

végül, tegyünk rá pár vastag szelet fehér kenyeret (fontos, hogy tényleg vastag szeleteket vágjunk, különben elkezd belepotyogni a lébe, és az nagyon nem tesz jót neki)

Nem kell lezárni, elég lazán rátenni a fedelet (akár edényben, akár üvegben készítjük). 

A kenyeret érdemes 2 nap után csekkolni és ha kezdi megadni magát vegyük ki, de ügyeljünk arra, hogy ne kerüljön belőle a tartályba. (Én már nem pótoltam a hátralévő időre, de az sem szentségtörés, ha valaki ilyenkor még rátesz egy kicsit.) 

Megfelelő körülmények mellett 3-4 nap alatt el is készül. 

Ahogy mondtam, a múlt heti időjárás ideális volt, végig 30+ fokkal, így ez a tekintélyes mennyiség pontosan 4 nap alatt tökéletesre érett. 

Kóstolás után, ha úgy gondoljuk kész a mestermű, az uborkákat kiporciózzuk (sterilizált üvegekbe) és ráöntjük a leszűrt levet. Hűtőben tároljuk, úgyis jéghidegen az igazi. 

Isteni önmagában is, de több felhasználási javaslatot is tudok mondani, a már említett sajtsaláta mellett leves is készülhet belőle, kiváló! Ezeket is meg fogom osztani a későbbiekben :) Egészségetekre!